Természetes élohelyeik

[Hungarian Version]

Csóka, György and Kovács, Tibor (1999): Xilofág rovarok - Xylophagous insects. Hungarian Forest Research Institute. Erdészeti Turományos Intézet, Agroinform Kiadó, Budapest, 189 pp.


A xilofág rovarok konkrét erdotársulásokhoz történo besorolása csak igen speciális esetekben - monofág, ritka tápnövényu fajok - lehetséges. Az állatok ökológiai igényeinek ismeretében mégis adható egyféle csoportosítás.

Az igazi mediterrán területekre jellemzo örökzöld erdotársulások (53. oldal felso kép), így jellemzo fajaik (Trichoferus griseus, Cerambyx carinatus) is hiányoznak Magyarországról. Mediterrán hatások azonban érvényesülnek a Dél-Dunántúlon és a Dunántúli-középhegység jó részén (pld. Stromatium unicolor, Herophila tristis) és az Északi-középhegység déli oldalain élo szubmediterrán tölgyesekben, molyhos tölgyes bokorerdokben (53. oldal középso kép). Jellemzo, ritka fajaik: Kisanthobia ariasi, Anthaxia hungarica, Deroplia genei, Camptorrhinus statua. Ezek az igen magas diverzitású területek nagymértékben áldozatul estek a fenyo-telepítéseknek és a szolomuvelésnek. Szintén érzodik mediterrán hatás az idos, felhagyott gyümölcsösökben, gesztenyésekben, diósokban. Bár nem természetes társulások, xilofág faunájuk igen gazdag lehet. Jellemzo, ritka fajok: Capnodis tenebrionis, Aurigena lugubris, Purpuricenus kaehleri, Ropalopus femoratus.

Erdeink jelentos része a dombvidéki-középhegységi zárt tölgyes erdok - 200-550 m-ig cseres tölgyesek, 500-700 m-ig gyertyános tölgyesek (53. oldal alsó kép) különbözo társulásai - övébe tartozik. Jellemzo, ritka fajok: Lucanus cervus, Aesalus scarabaeoides, Cetonischema aeruginosa, Liocola lugubris, Oryctes nasicornis, Trichoferus pallidus, Cerambyx cerdo, Purpuricenus kaehleri, Ropalopus insubricus, Morinus funereus, Gasterocercus depressirostris. Az itt található patakvölgyek idos füzesei, égeresei, a Gnorimus nobilis és a Gnorimus variabilis élohelyei. Az öreg kecskefüzes állományok (55. oldal felso kép) ritka, jellemzo (mono- vagy oligofág) fajai a Lampra dives, Xylotrechus pantherinus és a Saperda similis. A bükkösök öve a középhegységben kb. 600 m-tol a tetokig húzódik. Leggyakoribbak a gyertyános szubmontán bükkösök, míg az elegyetlen, hegyvidéki bükkösök (55. oldal középso kép) átlagosan 800 m feletti régiója csupán hegyvidékeink legmagasabb térszínein fordul elo. A csapadékosabb Dunántúlon már 200 m körüli magasságon is szép bükkösök találhatók. A bükkösök és a szurdokerdok jellemzo fajai a Sinodendron cylindricum, Necydalis major, Rosalia alpina, Morinus funereus.

Természeteshez közeli állapotú fenyvesek foként a csapadékos, huvös Nyugat-dunántúlon találhatók (55. oldal, alsó kép). Jellemzo, ritka fajok: Chalcophora mariana, Ergates faber, Monochamus saltuarius, Urocerus gigas.

Az elsosorban víz által befolyásolt síkvidéki erdok közül az idos puhafa-ligeterdok jellemzo ritka faja az Osmoderma eremita. A tölgy-koris-szil ligeterdok állományaiba a középhegységi elemek is lehúzódnak: Lucanus cervus, Cetonischema aeruginosa, Liocola lugubris és Cerambyx cerdo.

 
 
 
 
 

[  Contents  ]   [  Previous  ]   [  Next  ]   [  English Version  ]  


footer line
University of Georgia The Bugwood Network USDA Forest Service Georgia Forestry Commission

Home | Accessibility Policy | Privacy Policy | Disclaimers | Contact Us

Last updated on Tuesday, March 15, 2005 at 03:31 PM
www.forestpests.org version 2.0, XHTML 1.1, CSS, 508.