Csóka, György and Kovács, Tibor (1999): Xilofág rovarok - Xylophagous insects. Hungarian Forest Research Institute. Erdészeti Turományos Intézet, Agroinform Kiadó, Budapest, 189 pp.
Mn: Diófacincér / En:
22-56 mm. A Palearktikum délnyugati részén elterjedt. Hazánkban öreg - elsosorban ártéri - erdok, valamint lakott települések, temetok, parkok, fasorok fái az élohelyei; idos faállományok jellemzo állata. Polifág faj, különbözo lombosfákban fejlodik - elsosorban füzekben (Salix) és nyárakban (Populus). A kevés, akácban (Robinia pseudoacacia) is kifejlodo cincérek közé tartozik. Lárvája az öreg, beteg vagy sérült fák törzsében, a holt farészben 3-4 évig fejlodik, egy fában akár több generáció is. A kifejlett lárvák hatalmas járataik végén készítik el bábbölcsojüket. Ezt mindkét végén durva szálú rágcsálékkal zárják le. A több hetes bábállapot után az imágók a lárva által elore kirágott röpnyíláson hagyják el tápnövényüket. A rajzásuk július elejétol augusztus elejéig tart. Alkonyatkor bújnak elo, a nappalt rejtozködve faodvakban, kéregrepedésekben és a kéreg alatt töltik. A párok egymásra találása, illetve a párzás és peterakás is a tápnövényen, annak odvában, tükörfoltján történik. Az elpusztult imágók gyakran találhatók tápnövényük tövénél - hasonlóan, mint a Lucanus cervus és Oryctes nasicornis esetében. (BMP, V)
[ Contents ]
[ Previous ]
[ Next ]
[ English Version ]
|
