Természetes ellenségeik

[Hungarian Version]

Csóka, György and Kovács, Tibor (1999): Xilofág rovarok - Xylophagous insects. Hungarian Forest Research Institute. Erdészeti Turományos Intézet, Agroinform Kiadó, Budapest, 189 pp.


A különbözo fejlodési stádiumú xilofág rovarokat igen sok állatfaj fogyasztja. E fejezetben röviden, a teljesség igénye nélkül áttekintjük természetes ellenségeik jellemzo, fobb csoportjait, illetve fajait.

Az alkonyatkor repülo imágókat elsosorban denevérek zsákmányolják. A nagyobb testu bogarakat úgy fogyasztják el, hogy csak a tápláló és emésztheto potrohi részt eszik meg. Megfigyelések szerint a denevérek naponta saját testtömegüknek 20-25 %-át fogyasztják el. Több bagolyfaj köpetében is fellelhetok xilofág rovarok maradványai. A fekvo, korhadó törzseket lárvák után kutatva széttúrja a vaddisznó, szétkaparja a borz és a róka is. Ahol él, a barnamedve, a nyest és a nyuszt is szívesen fogyasztja a fakorhadékban fellelheto xilofág rovarokat. Tömegesen eszik oket a rovarevo emlosök (sün, vakond, cickányok). A kisemlosök közül nem csak az elobb felsorolt rovarevok, hanem esetenként az erdei egerek (Apodemus fajok) étrendjében is nagy arányban vannak rovarok, közöttük xilofág fajok is.

Habár a xilofágok rejtett életmódja némi védettséget biztosít, mélyen a fatest belsejében fejlodo lárvák sem kerülhetik el természetes ellenségeiket. A nagyobb testu harkályok, mint például a képen is látható nagy tarkaharkály (Dendrocopus major) még az egészen mélyen rejtozo lárvákat (pld. cincérlárvák) is képesek zsákmányolni. Ennek érdekében esetenként vastag fatörzseket is készek teljesen szétforgácsolni. Ez arra is utal, hogy a lárvák könnyen emésztheto, energiadús táplálékforrást jelentenek, hiszen egyébként nem érné meg oket igen nagy energia befektetéssel "kibányászni". Hasonlóan kifizetodo a kisebb, de tömegesen jelenlévo lárvák utáni kutatás is. Irodalmi adatok szerint egyes harkályok naponta mintegy 100 szúlárvát is elfogyasztanak. A fa belsejében rejtetten élo lárvák egyébként nem csak a madaraktól, hanem a parazitoidoktól sem védettek. A képen látható cincérfürkész (Ephialtes mesocentrus) a kemény lombos fákban (tölgy, bükk, gyertyán, stb.) élo cincérlárvákban fejlodik. A petézo nostény csápját a fához érintve, a táplálkozó lárva által keltett rezgések alapján találja meg a peterekásra alkalmas helyet. Az üreg feltérképezése után tojócsövét akár 3-4 cm-re a fába nyomva rakja petéjét a gazda testébe, illetve annak közelébe. Kikelo lárvája a cincérlárvában fejlodik, végeredményben annak pusztulását okozza. Hasonló életmódot folytat a napjainkra sajnos nagyon megritkult Rhyssa persuaria nevu fürkészdarázs, mely a fenyokben élo fadarázs lárvák parazitoidja. A kisebb termetu fürkészdarázs fajok gyakran csoportosan fejlodnek, mint azt a ribiszkeszitkár (Synanthedon tipuliformis) lárváját elpusztító fürkészdarázs bábjai a képen szemléltetik is. Ezek lárvái sokszor ugyanazon az úton jutnak be a gazda járataiba, mint maga a xilofág. A gazda után kutató parazitoidokat esetenként azoknak a gombáknak a jelenléte igazítja útba, melyek a xilofágokkal szimbionta kapcsolatban élnek, és amelyeket ok maguk telepítenek meg (pld. fadarazsak).

Sajátos, parazita életmódot folytat a legnagyobb európai darázsfaj, az óriás torösdarázs (Megascolia flavifrons). Fullánkjával megbénítja gazdaállata (orrszarvúbogár és szarvasbogár) lárváit. Petéit ezekre helyezi. Kikelo lárvái a gazda testfelszínén élosködnek. Nálunk elsosorban az Alföldön fordul elo, de itt az öreg, korhadó fák megfogyatkozásával gazdaállatai visszaszorulóban vannak, így maga a torösdarázs is egyre ritkább.

A kéreg alatt fejlodo xilofág lárvákat a képen látható bíborbogár (Pyrochroa coccinea) lárvák is zsákmányolják. Ragadozó életmódot folytat igen sok holyvafaj lárvája és imágója is. Közülük egyes kistermetu fajok szújáratokba való behatolásra specializálódtak, ahol azok petéit, lárváit és imágóit fogyasztják. A szúk és más apróbb xilofág rovarok predátorai a szúfarkasok, mint például a képen látható Clerus mutillarius nevu faj is. Irodalmi adatok szerint egy bizonyos szúfarkas lárvája 10-15 szúlárvát fogyaszt el kifejlodése során, az imágó pedig 160 szúbogarat eszik meg életében. Egyes fajaik leggyakoribb zsákmányállatukra külso megjelenésükben is hasonlítanak. Ez nyilvánvalóan azzal az elonnyel jár a ragadozó számára, hogy zsákmányállata nem, vagy csak késon ismeri fel a reá leselkedo veszélyt. A hangyák saját testméreteiket nagyságrendekkel meghaladó zsákmányt, így xilofág lárvákat, bábokat, sot imágókat is fogyasztanak.

 
 
 
 
 
 
 

[  Contents  ]   [  Previous  ]   [  Next  ]   [  English Version  ]  


footer line
University of Georgia The Bugwood Network USDA Forest Service Georgia Forestry Commission

Home | Accessibility Policy | Privacy Policy | Disclaimers | Contact Us

Last updated on Wednesday, October 21, 2015 at 12:36 PM
www.forestpests.org version 2.0, XHTML 1.1, CSS, 508.