A xilofág rovarok szerepe az erdei ökoszisztémákban

[Hungarian Version]

Csóka, György and Kovács, Tibor (1999): Xilofág rovarok - Xylophagous insects. Hungarian Forest Research Institute. Erdészeti Turományos Intézet, Agroinform Kiadó, Budapest, 189 pp.


A xilofág rovarok az erdei ökoszisztémákban sokrétu és igen jelentos szerepet töltenek be. Szerepüket e könyvben csak vázlatosan, a teljesség igénye nélkül, egy-két fontosabb szempontot kiemelve tudjuk tárgyalni.

A xilofág fajok egy része a már elpusztult fákban, cserjékben, illetve a még élo egyedek elpusztult részeiben él. Ezeket szaproxilofág-nak nevezzük. Néhány évtizede még úgy gondolták, hogy e fajok az erdei életközösségek muködésében nem játszanak számottevo funkcionális szerepet. Ma már jól tudjuk, hogy ez alapveto tévedés, szerepük és jelentoségük alulértékelése egyszeruen a velük kapcsolatos ismeretek hiányából fakadt. A szaproxilofág fajok az elhalt fásszárú növények lebontásában játszanak igen fontos, mással nem helyettesítheto szerepet.

A frissen pusztult fákban megtelepedo fajok (pld. számos cincér) teszik meg a lebontási folyamat elso lépéseit. Nélkülük az erdok tápanyagkörforgalma jelentos mértékben lelassulna. A fákban, cserjékben felhalmozott szerves anyag nem, vagy csak igen lassan kerülhetne vissza a talajba. A gyakran igen kemény és ellenálló faanyag felaprózását csak ezek a rovarok tudják megindítani. Más szervezetek nem lennének képesek arra, hogy a tömör faanyagot feloröljék, illetve járatokat rágjanak bele, amik lehetové teszik a fát korhasztó gombák bejutását. Miután ezt megtették, a rágcsálékból és ürülékükbol létrejövo finomabb szubsztrátum már hozzáférheto más makroszkópikus és mikroszkópikus lebontó szervezetek számára. Arra vonatkozóan, hogy például egy szaproxilofág cincérlárva kifejlodése során mennyi faanyagot "darál fel", még csak becslések sem igazán léteznek. Abból kiindulva viszont, hogy a faanyag (különösen a száraz xylem) nitrogén tartalma igen alacsony, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a rovar magas nitrogéntartalmú testének felépítéséhez a testtömeg sokszorosát kell elfogyasztania. Természetesen a nitrogénben gazdagabb, élo növényi részekben táplálkozó lárváknál ez az arány jóval kedvezobb. A szaproxilofágok egyébként a faanyag lebontásának szinte mindegyik szakaszában részt vesznek. Vannak fajok (pld. egyes virágbogarak), melyek lárvái már a bomlási folyamat elorehaladott stádiumában lévo korhadékban, fakomposztban fejlodnek. Ezek a korhadék talajba keverésében is szerepet játszanak. A további lebontást így már az egészen kicsi talajlakó ízeltlábúak (pld. ugróvillások, atkák) is képesek folytatni.

Az élo növényben táplálkozó xilofág rovarok leggyakrabban csak a tápnövény kisebb részeit fogyasztják, így arra számottevo élettani hatást nem gyakorolnak. Nyilvánvaló, hogy egy 100 éves tölgy egészségi állapota, illetve túlélési esélyei szempontjából elhanyagolható az a hatás, amit a hajtásainak néhány %-ában táplálkozó xilofág lárvák jelentenek. Természetesen egyes xilofág rovarfajok - miként bármely más rovarfajok is - bizonyos körülmények között tömegesen léphetnek fel, ilyen esetekben tápnövényük egészségi állapotát, vagy akár puszta létét is veszélyeztethetik. Általánosságban elmondható, hogy xilofág rovarok tömeges elszaporodása nemigen következik be egészséges, természeteshez közeli állapotú erdokben. Tömeges fapusztulást okozó fellépések (elsosorban szúgradációk) általában a nem optimális termohelyre telepített, monokultúra jellegu (nagy kiterjedésu, elegyetlen és egykorú) állományokban következnek be. Régi tapasztalat az is, hogy a szúk (és más rovarfajok) tömeges elszaporodását a monokultúra jellegu gazdálkodás mellett az aszályos idojárás, illetve környezetszennyezés is elosegíti.

Számos xilofág rovarfaj vektora olyan kórokozóknak, amelyek fás növények gyors pusztulását is okozhatják. E közvetett hatásuk általában lényegesen súlyosabb, mint a táplálkozásukból fakadó közvetlen hatás. Ismert példa erre vonatkozóan a szilfavészt okozó Ceratocystis ulmi nevu gomba, melyet a szil szíjácsszúk (pld. Scolytus scolytus) terjesztenek. Ma már azt is tudjuk, hogy ez a kapcsolat a szú és a kórokozó számára egyaránt elonyös, mutualista kapcsolat. A szúlárvák kifejlodéséhez pusztuló szil szükséges, ezt a körülményt biztosítja a gomba, mely pedig a szú közremuködésével kerül számára alkalmas új tápnövényre. Ugyanilyen jellegu kapcsolatot tartanak fenn egyes fadarazsak és szimbionta gombáik, illetve Monochamus cincérfajok és fonálférgek. Ezek az igen hatékonyan muködo kapcsolatrendszerek csodálatra méltóak, bár az emberi szándékokat sokszor jelentos mértékben keresztezik.

Maguk a xilofág rovarok, de különösen lárváik, igen sok állatfajnak szolgálnak táplálékul. Közülük sokan igen erosen specializálódtak, azaz a xilofág rovarok (ill. egyes fajok) kizárólagos táplálékot jelentenek számukra.

[  Contents  ]   [  Previous  ]   [  Next  ]   [  English Version  ]  


footer line
University of Georgia The Bugwood Network USDA Forest Service Georgia Forestry Commission

Home | Accessibility Policy | Privacy Policy | Disclaimers | Contact Us

Last updated on Tuesday, March 22, 2005 at 08:52 AM
www.forestpests.org version 2.0, XHTML 1.1, CSS, 508.